Egyházközségünk múltja

1907. június 2.  A gyülekezet megalakulása. Kemeniczky Gyula, iváncsai helyettes lelkész elnöklete alatt létrejön a „Dunapentelei Református Fiókegyház”. A főgondnok Bátori Sigray Pál lesz. A gyülekezet ekkor alig több mint  kb 120 fő.

1907 ősze: Református vallású tanító érkezik a gyülekezetbe. Az utolsó tanító 1950-ig végzi egyházi teendőit. A református tanítók a lelkipásztor távolléte esetén  imádságot mondanak és prédikációt olvasnak fel.

1908-ban Bátori Sigray Pál főgondnok adományként átadja az ezüstből készült — keresztelési és úrvacsorai edényeket és egy piros plüss terítőt. 1916-ban pecsét készül. 1923-ban adakozás útján Aba egyházközségtől egy harangot vásárolnak.

1940-ben a Fiókegyház Iváncsától elszakad és Pusztaszabolcs központtal missziói anyaszentegyházzá alakul.

1951-ben létre jön megalakul a Sztálinváros-Rácalmás-Kulcs-i társegyházközség. 1950-ben Nagy Sándor rendkívüli áldozathozatala által megépül a rácalmási közös evangélikus—református templom. 1951-ben pedig — egy régi daráló átalakítása által — elkészül a kulcsi templom.

1952-ben Kassai Sándor kerül a gyülekezetbe, aki 2002-ig lelkipászora a gyülekezetnek.